Quinoa, köles, kuszkusz? Mire jók ezek az alapanyagok? És mi történik, ha egy alapvetően szuper élelmiszert annyira el akarunk adni, hogy azzal inkább ellenszenvet váltunk ki a vevőkből?
Egy facebookos hirdetés elgondolkodtatott a kérdésen, így született meg ez a bejegyzés.
Nem is olyan régen egy áruházlánc reklámja jött szembe velem a Facebookon. A képen hajdina, köles, quinoa, kuszkusz és hasonló társaik voltak, alatta pedig a reklámszöveg arról, hogy eljött a méregtelenítés ideje ezekkel az alapanyagokkal. A poszt alatti reakciók már nem leptek meg: a “kell a fenének”-től az “egyék ezeket az állatok takarmánynak”-on át a “nem kell mérgeket enni és akkor nem kell méregteleníteni” és a “felmenőink is ezeket ették, most meg úgy adják el, mint a spanyolviaszt” kategóriáig bezárólag minden volt, a kommentelők legalább fele negatív tartalmú hozzászólást írt. Még belőlem is inkább viszolygást váltott ki a hirdetés, pedig rendszeresen fogyasztom a felsorolt élelmiszerek egy részét. Úgyhogy elhatároztam, hogy egy bejegyzés formájában elmondom, mi a bajom az ilyen reklámfogásokkal.
Manapság úgy tűnik, a méregtelenítő jelzővel szinte mindent el lehet adni. De kell-e, hogy ezzel reklámozzunk olyan alapanyagokat, amik mindenféle mondvacsinált ok nélkül, önmagukban jók és hasznosak? Mondhatnánk, hogy ha ilyen tulajdonságokkal ruházunk fel valamit, akkor többen fogják venni – de valóban így van ez? Nem csak egy szűk réteget céloznak ezek a marketingszövegek, miközben a többséget inkább elriasztják ezektől az élelmiszerektől?
A méregtelenítésre nem szeretnék most részletesen kitérni, ez egy külön bejegyzés témája lesz. Inkább az alapanyagokról beszélnék, mert a hozzászólások között egy olyat sem láttam, amiben valaki azt írta volna, hogy “hmm, ez érdekes, kipróbálom valamelyiket”, a pozitív reakciók olyanoktól jöttek, akik már ismerik az adott alapanyagot. Sőt, el tudom képzelni, hogy egy “átlagembert” akár el is riaszthat az, ha ezeket az élelmiszereket ilyen specifikus hatással ruházzák fel, és azt gondolhatja, emiatt már nem is érdemes kipróbálni őket, hiszen neki nincs olyan baja, amire használnának.
Szóval: miért is jók ezek az alapanyagok? A tanácsadásokon nagyon egyszerűen “szénhidrátos köretnek” szoktam nevezni őket. Nem kifejezetten tudományos elnevezés, viszont mindent elmond. Ezek olyan alapanyagok, amiket a hagyományos krumpli-rizs-tészta szentháromságon kívül használhatunk, ha változatosságra vágyunk. Egy zöldséges köles, egy lecsós bulgur, egy tonhalas-paradicsomos quinoa, egy kuszkusszal töltött sült paprika feldobhatja a mindennapokat, miközben energia- és tápanyagbevitel szempontjából nem különbözik sokban a fent említett három társától. És az elkészítésük sem bonyolultabb egy hagyományos tésztáénál.
Vegyük sorra pár „reformköretet” és nézzük meg, milyen jó tulajdonságaik vannak és mire lehet használni őket:
Quinoa
Gluténmentes, így cöliákiások is fogyaszthatják. Leginkább a fehér, a vörös és a fekete változata kapható itthon, sőt, sok helyen a háromféle quinoát egyben, trikolor néven lehet megvásárolni. Alacsonyabb az energia- és a szénhidráttartalma, mint a rizsé és a tésztáé, így ugyanakkora mennyiséggel kevesebb kalóriát visz be vele az ember. Felhasználás előtt mindenképp meg kell mosni, különben keserű lesz. A kicsi magok hőkezelés során „szétnyílnak”, ekkor van készen. Használhatjuk például rizsköret kiváltására, vagy saláták feldobására, de akár édesen, kásának elkészítve is fogyasztható.
Köles
Szintén gluténmentes. Kinézetre hasonlít a quinoához, itt is pici szemeket fogunk látni. Energiatartalma és szénhidráttartalma hasonló a tésztáéhoz és a rizséhez, de a rosttartalma sokkal magasabb, mint a másik kettőé. Ezt is alaposan le kell mosnunk felhasználás előtt. Akárcsak a quinoát, a kölest is használhatjuk a rizs kiváltására, akár zöldségekkel összekeverve. Fogyaszthatjuk kásaként is édesen vagy sósan.
Hajdina
A következő gluténmentes köretünk. A köleshez és a quinoához képest nagyobb szemekből áll. Energia- és szénhidráttartalom szempontjából ez is hasonló, mint a rizs és a tészta, viszont rosttartalma még a kölesénél is nagyobb. Keverjük össze zöldségekkel köretnek vagy salátának, vagy főzzük meg kásának édesen vagy sósan, esetleg készítsünk belőle levest.
Bulgur
Más néven búzatöret vagy török rizs. Mivel tulajdonképpen búzából van, így ez már nem gluténmentes. Ránézésre picit olyan, mintha sárgás-barnás, törött rizsszemek lennének a zacskóban. Szintén a tésztához és rizshez hasonlít az energia- és szénhidráttartalma, viszont a rosttartalma ennek is magasabb, mint a másik kettőé. Elkészítése még a rizsnél is egyszerűbb, csak ráöntjük a forró vizet és fedő alatt megpuhul. Bármilyen ételben helyettesíthető vele a rizs, legyen az egy köret, lecsó, fasírt, esetleg rakott étel. Még édes ételeket is készíthetünk vele, ha gyümölcsökkel keverjük.
Kuszkusz
A kuszkusz tulajdonképpen tészta, durumbúzából készül (tehát nem gluténmentes!). Létezik egészen kicsi és nagyobb szemű változata is. Energia- és szénhidráttartalma szintén a rizshez és tésztához hasonló, rosttartalma sem kiemelkedően magas. Elkészítése nagyon egyszerű, forró vizet öntünk rá, lefedjük, és hamarosan kész is. Ehetjük ragukhoz, zöldségekkel keverve, lecsóval, rakott ételben vagy édesen mazsolával.
A megfelelő mennyiség megválasztásával bármelyik alapanyag beilleszthető cukorbetegek étrendjébe is, sőt magasabb rosttartalmuk miatt még a vércukor emelkedését is lassíthatják. Gluténmentes diétában fogyasztható a quinoa, a köles és a hajdina. Tojásmentes diétába belefér mindegyik felsorolt köret, illetve a tejmentes és laktózmentes étrendbe is.
Feltaláljuk a spanyolviaszt, ha ezeket az alapanyagokat használjuk? Nem. De nem is kell, hiszen az egészséges táplálkozás nem csodaszerektől és méregtelenítéstől függ, hanem a rendelkezésre álló alapanyagokból hozza ki a legtöbbet. Akkor pedig miért ne használhatnánk minél több élelmiszert minél változatosabban? Csak ebben a bejegyzésben 5 alternatívát találunk a rizs vagy tészta kiváltására. Lépjünk túl “a zöldség és a gabona menjen csak az állatoknak” hozzáálláson és merjük bátran kipróbálni az újdonságokat!