Régóta csipegetem össze az infókat a teáról és a kávéról, de konkrétan egyik témában sem mélyedtem el, amíg egy véletlen folytán bele nem futottam Szuna Noémi könyveibe.
A könyv és én:
A dolog azzal kezdődött, hogy sok év tépelődés után megműttettem a szemem, hogy elhagyhassam a szemüvegem. A műtét pont a 2019-es őszi Margó Fesztivál idejére esett, amit vérbeli könyvmolyként semmiképp nem akartam kihagyni, ezért félig még vakon csak azért is kimentem nézelődni és meghallgatni pár beszélgetést. Szeretem az ilyen eseményeket, mert olyan szerzőket is megismerhetek, akikről még nem hallottam. Fix időpontokban kellett csepegtetnem a szemembe az antibiotikumot, ezért jól jött, hogy le tudtam ülni egy-egy bemutatón, aztán persze általában ott is ragadtam. Így volt ez Szuna Noémi második, a teáról szóló könyvének bemutatóján is. Utána egyből megvettem a szerző mindkét könyvét és amikor végre rendesen láttam el is olvastam mindkettőt.
Nem olyan régen készítettünk egy podcast epizódot a teáról, ezért elővettem és beleolvasgattam, majd rájöttem, hogy érdemes újraolvasnom, mert annyi érdekes infó van benne, hogy nem jegyeztem meg csak egy kis részét elsőre.
Sokan nem tudják, hogy az, amit a köznyelvben teának hívunk sok esetben nem is az, hanem valamilyen más növényből készült főzet. Az igazi teák valójában egyetlen növény, a Camellia sinensis teacserje leveleiből készülnek. Mi tartozik ide? A hat fő típusa a zöld, a sárga, a fehér, a fekete (vagy vörös), az oolong és a sötét, posztfermentált tea (például a puer). A típust meghatározzák a termőterület, az éghajlat, a szüretelés időpontja és a feldolgozási módszer.
A könyvben a szerző sorra veszi a teatípusokat, leírja a jellemzőiket, aztán elkalauzol minket a világ híres teatermelő területeire, például Kínába és Indiába. Gyönyörű képeket láthatunk a teaültetvényekről és megtudhatjuk, hogyan zajlik a betakarítás és feldolgozás.
A jobb minőségű teát a mai napig kézzel szedik. Nem mindegy, hány levelet szednek le, ráadásul a tea minőségét az is befolyásolja, hogy hányadik szüretből származik. Termőterülettől függően van, ahol egész évben lehet szedni a leveleket, más helyeken 2-3 szüret van évente. A feldolgozást sok helyen hagyományos eszközökkel végzik a teamester irányítása alatt, amivel szintén egyedi, csak az adott területre jellemző teák jönnek létre.
A könyvben külön fejezet szól a tea hatásairól, a tea elkészítéséről és a teaceremóniákról. Ennek hatására meg is néztem jópár youtube videót, linkelek is egyet ide. A mai rohanó világunkban egyszerre furcsa és magával ragadó ilyet látni.
Ezután megtudhatjuk, mi a helyzet a teával itthon, kik a hazai teaszakma képviselői és hogyan jutottak el oda, ahol most tartanak. Számomra meglepő volt, amikor a könyvbemutatón kiderült, hogy már itthon is termesztenek teát, ezért örültem, hogy ebben a fejezetben erről is olvashattam.
Végül izgalmas receptek következnek teakoktélokhoz és teakísérőkhöz.
A könyv előnye, hogy egyáltalán nem unalmas, száraz megfogalmazással akarja lenyomni a torkunkon az infókat, hanem olvasmányos stílusban tálalja mindezt. Ráadásul egy nagyon igényes kiadványról van szó, már csak lapozgatni is élvezet.
A szerző a könyvet azoknak ajánlja, „akiket érdekel, mi kerül a csészébe”. Ennél jobb ajánlót én sem tudnék írni.
A teáról itt tudtok még olvasni: